A rendszerváltás előtt mindenkinek kötelező volt dolgozni. Akit a rendőrök igazoltattak, a személyi igazolványában szerepelni kellett az iskolai végzettségének és a munkahelyének. Mindegy, hogy Budapest, vagy Mezőtúr munka szempontjából a helyszín, a lényeg, hogy legyen egy bejelentett munkahely. Ha nem volt, akkor közveszélyes munkakerülésért becsukták a fogdába. Ma már a kutyát sem érdekli, hogy van e munkahelye valakinek, hogy miből él, van e kenyere? Elnézik a járókelők (mert mit is lehetne tenni), hogy kéreget egy hajléktalan. Régen ez nem fordulhatott elő. Nem voltak hajléktalanok, nem éltek az emberek az utcán! Még azoknak az embereknek is volt munkájuk és keresetük, akik csökkent munkaképességűek voltak. Ma ez elképzelhetetlen, hogy például egy féllábú embert alkalmazzanak munkahelyen. Ha előzőleg volt elég szolgálati ideje, akkor leszázalékolják, éljen a nyugdíjból. Ha nem volt elég munkában töltött ideje, akkor egy minimális segélyt kaphat, ami az éhenhaláshoz sem elég. Dolgoznia kellene a segély mellé.
Közveszélyes munkakerülés
