Egy rossz házasság, egy előnytelen lakáscsere megpecsételheti az ember életét. Könnyen hajléktalanná válik egy ember. Néhány ezer forintért hajléktalan szállón lakhat, Tata munka erőpiacáról a perifériára szorult. Ezért a státuszával kapcsolatban nem nyilatkozik. Csak feketén tud dolgozni, de az olyan, mint a kutyavacsora. Vagy van, vagy nincs. Külleme és fellépése olyan, mint bármelyikünké, semmi sem utal arra, hogy nincs állandó lakása. Mégis titkolnia kell, mert nem kapna munkát. Állandó jövedelme olyan kevés, hogy nem tudja magát eltartani, ha nem kap munkát. Az sem segít rajta, hogy tovább képezze magát, mert a munkát nem hagyhatja abba a tanulás idejére. A hajléktalan emberek munka-erőpiaci integrációja igen nehéz feladat, csaknem lehetetlen. Persze voltak a képzésekre és a segítségre próbálkozások, de néhány éve csend van róla. A Menhely Alapítvány és a Fővárosi Szociális Közalapítvány közösen szervezett képzéseket, akit nem tudtak képezni, azokat munkanélkülinek regisztrálták. És ezután? Aki dolgozna, nem mindegy, hogy hol lakik?
Hajléktalan történet
